Kiemelt híreink

Mit nyertünk az autonómiastatútum benyújtásával?

Nem meglepetés, hogy a bukaresti képviselőház plénumában hatalmas többséggel elutasították a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezetet tegnap. A statútum beterjesztése óta eltelt mintegy három és fél hónapnak azonban megvannak a maga tanulságai és megvan a maga fontossága is. Anélkül, hogy délibábokat kergetnénk, vagy azt remélnénk, hogy a parlament felsőháza majd elfogadja jogos önrendelkezési igényünket, a törvénykezdeményezés benyújtásának több olyan pozitív hozadéka is megmutatkozott, amelyek után egy fokkal talán derűlátóbban nézhetünk jogérvényesítési küzdelmünk elé.

Bővebben:

Európa Tanács: szélesíteni kell a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát Romániában

Az Európa Tanács jelentést tett közzé csütörtökön, amelyben elismerte, hogy Románia a területén élő legtöbb kisebbség számára messzemenően biztosítja anyanyelvük használatát a kulturális tevékenységek esetében, mindazonáltal arra szólított fel, hogy a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szélesíteni kellene a bírósági és a gazdasági életben.

Bővebben:

Ismét napirendre kerül az önrendelkezés a képviselőházban

Jövő héten ismét a képviselőház napirendjére kerül az autonómiastatútum, amelyet Kulcsár-Terza József iktatott tavaly decemberben. A politikus szerint látszik, hogy a román politikusok nem tudják pontosan, miről szól a tervezet.

Bővebben:

NEA

Médiapartnereink

 

Main Menu

Támogatóink

Csupán bő két hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy erdélyi magyar politikai szereplő alátámassza azokat a véleményeket-félelmeket, melyek szerint a hárompárti közös autonómianyilatkozat csupán egy újabb hangzatos, ám érdemi tartalom után üvöltő megnyilatkozás.

A „becsületbeli ügy” spiráljából szabadulni nem tudó Kulcsár-Terza József ugyanis újabb (magán)ak­­­ciót hirdetett: a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetének segítségével aláírásgyűjtésbe kezd az általa a parlamentben egyénileg benyújtott autonómiatervezet támogatása érdekében.

Köztudott, hogy a polgári párt RMDSZ-es listán megválasztott parlamenti képviselője még mandátumszerzése előtt megígérte: minden erejével képviselni fogja Bukarestben az önrendelkezés ügyét, és mihamarabb a parlament elé terjeszti(k) a székelyföldi területi autonómiastatútum (valamelyik) tervezetét. Kulcsár-Terza ezt már tavaly tavasszal megtette volna, de nem jött össze, majd amikor egyértelművé vált, hogy az RMDSZ, de még MPP-s főnöke, egyben képviselőtársa sem áll ki mellette, akkor – karácsony előtt – egyénileg iktatta a Székely Nemzeti Tanács (és nem az RMDSZ–MPP) által kidolgozott tervezetet.

Ezzel Kulcsár-Terza József elsősorban azt bizonyította be, hogy tartja a szavát, ami manapság már önmagában dicséretre méltó tett. Csakhogy „makacsságával” olyan támadófelületre világított rá az erdélyi magyar politika béklyókkal teli viszonyrendszerében, amelynek felvillantásával inkább csak nevetségessé tettük magunkat ország-világ előtt. Mert hogy is vegye komolyan autonómiaigényünket a többségi társadalom, ha azt látja, hogy még a (saját) parlamenti képviseletünk sem karolja fel?!

Az azóta eltelt egy hónapban folyamatosan zajlott a tűzoltás, egymást követték a magyarázkodások. Eleinte az RMDSZ és az MPP alkotmányossági akadályokra hivatkozva „bújt ki” a felelősség alól, és újfent időszerűtlennek, elhamarkodottnak nevezték a kezdeményezést. A minap pedig a szövetség háromszéki politikusai azzal „takaróztak”, hogy Kulcsár-Terza „hivatalosan” nem kérte támogatásukat. Nyilván rendkívül kényelmetlen, ha egy erdélyi magyar párt vagy egy székely politikus a sokat emlegetett kedvezőtlen konstellációk örök körforgása közepette az autonómiatörekvések „rossz oldalán” találja magát, de inkább ezt vállalták be, minthogy a „rámenős újonc” mögé álljanak.

Na de nem sokat kellett várni a „visszatalálásra”: január 8-án az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői közös nyilatkozatban foglaltak állást az önrendelkezés mellett, pontosabban megállapodtak az autonómiaelképzelések összehangolását elősegítő alapelvekben. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a mindig áhított összefogás gyakorlati megvalósulása nehezen behatárolható, de annyit azért el lehetett várni, hogy a felek ezután legalább egyeztetnek. Ehhez képest most Kulcsár-Terzáék úgy indítanak aláírásgyűjtést, hogy még a pártjuk teljes egészének támogatását is csak remélik.

A polgári párt háromszéki politikusának újabb akciója a jelenlegi helyzetben sajnos nem több, mint egy kényszerpótcselekvés: bő egyévnyi bukaresti, RMDSZ-frakción belüli kudarcos érdekérvényesítés után olcsó húzás a nép akaratában keresni a vigaszt. Hiszen köztudott, hogy a székelyek autonómiapártiak: az SZNT 10 évvel ezelőtt lezárt belső népszavazásán több mint 200 ezer ember támogatta az önrendelkezést, az „urnákhoz” járulók több mint 99 százaléka.

Nehezen hihető, hogy a kormánypártok, az ellenzéki alakulatok, a román közvélemény megmondóemberei most lélegzetelállva fogadnának 10 vagy 100 ezer autonómiapárti aláírást. Persze ez is sokat számítana abban az esetben, ha előtte és mögötte egy erős képviselet, egybecsengő politikai akarat, valóban összehangolt cselekvési terv állna. Utóbbiak hiányában azonban csak röhögtetjük magunkat.

Szerző: Páva Adorján

Forrás: kronika.ro

2018.01.25.

Feliratkozás hírlevélre

Képek

Kereső

Bejelentkezés