1966. február 14.-én született Mezőbándon, olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes magyar kézilabdázó, edző.
Tizenöt évesen játszott a felnőtt első osztályú bajnokságban. Román bajnok, kétszeres kupagyőztes, 1985-től 1991-ig 130 alkalommal szerepelt a román válogatottban, csapatkapitány. Csapatával az 1986-os hollandiai világbajnokságon ötödik, az 1993-as világbajnokságon negyedik helyezett lett. Miután marosvásárhelyi anyaegyesülete megszűnt, 1992 januárjában a Debreceni Vasutashoz igazolt, 1993 nyarától a Rába ETO csapatkapitánya volt. Csapatai: Debreceni Vasutas (1992–1993), Győri ETO (1993–1997), Dunaferr (1997–1999).
1995-ben megkapta a magyar állampolgárságot. Tagja volt az osztrák–magyar világbajnokságon ezüstérmes, valamint az 1996-os atlantai olimpián harmadik helyezett magyar válogatottnak (mind az öt meccsen játszott, 35 gólt szerzett). 1997 őszén lemondta az Európa-bajnoki szereplést, a Dunaferr Sport Egyesülethez igazolt át. A válogatottban 1998 tavaszán szerepelt utoljára (58 alkalommal volt magyar válogatott). 1998-ban az EHF-kupa, 1999-ben a Bajnokok Ligája győztese lett. 1999-ben vonult vissza a versenyzéstől.
Visszavonulása után a dunaújvárosi serdülők szakvezetője, majd 2000 nyarától a felnőtt csapat segédedzője. 2003-tól az ifjúsági, 2005-től a női junior válogatott edzője lett. 2009. július 22-én kinevezték a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányává, 2011. június 12-én azonban a Németország válogatottjával szemben sikertelenül megvívott világbajnoki selejtező miatt lemondott tisztségéről. 2011 novemberében a Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia vezetőedzőjévé nevezték ki.