Bethlen Gábor fejedelem a kor merkantilistáihoz hasonlóan mindenekelőtt a kereskedelemtől várta a nemzet és a kincstár gazdagodását, a székelyek katonai erejétől és Erdély diplomáciai elismertségétől pedig a magyar nemzet egységének megteremtését.
Székelyföldet járva a bethleni gondolkodáshoz méltó életképes gazdasági kezdeményezések megjelenésének lehetünk tanúi. Egyelőre még a helyi gazdaság szintjén figyelhetjük meg a vidékfejlesztési erőfeszítések eredményeit, de sokat ígérő, ahogy a Székely termék mozgalom behálózza a megyéket és terjed tovább Erdély más régióira is.
A vállalkozók elérték, hogy 2009-ben két székelyföldi közösségi védjegyet jegyeztek be, a „székelyföldi termék” védjegyet a nemzetközi, a „székely termék” védjegyet a hazai szabadalmi hivatalban. A székely termék előállítói elsősorban a hagyományos termékek iránt tanúsítanak kiemelt figyelmet, igyekeznek azokat belföldi és külföldi szakvásárokon, valamint üzletláncokon keresztül értékesíteni. A termékeket négy kategóriába sorolják: élelmiszerek, iparilag előállított, kézműves- és szellemi termékek. A Székely termék mozgalom mögött komoly vidékfejlesztési koncepció húzódik meg, az egyes ágazatokba tartozó vállalkozók termelői egyesületekbe tömörülnek, közösen pályáznak forrásokért elsősorban eszközbeszerzésre, amelyeket együtt hasznosítanak, így a gabonatermelők megosztják a kombájnokat, a gyümölcstermesztők – mint a Székely Gyümölcs Egyesület – pedig a gyümölcspréseket.
A Hargita és Kovászna megyei vidékfejlesztési egyesületek ezenfelül szakirányú képzésekkel is segítik a vállalkozókat, így többek között gyógynövényismereti tanfolyamokat szerveznek. A távlati tervek között üzlethálózat, valamint olyan fogyasztási szövetkezetek létesítése szerepel, ahol a termelő mezőgazdasági terményéért cserébe iparcikkekhez juthat. A piros-fekete színezésű, rózsa formájú székely védjegy a kézműves áruféleségeken felül olyan iparilag előállított termékekre is felkerült, mint amilyen az Igazi Csíki Sör, amely Magyarországon is kedvelt itallá vált, egyben turisztikai vonzerőt is jelent, hiszen a csíkszentsimoni gyár kapui nyitva állnak a látogatók előtt.
(A Heineken beperelte ugyan a céget és a román táblabíróság betiltotta a márkanév használatát, a termékek átkeresztelésével a gyár kitart, és nem állítja le működését.) A turizmus fejlesztése érdekében nemcsak a minőségben és mennyiségben gyarapodó panziók és más vendéglátóipari egységek, wellness- és síközpontok vívnak küzdelmet, a Székelyföldi turisztikai desztináció menedzsment klaszter átfogó felmérést végez, hogy a régióban elérhető szolgáltatásokat közös adatbázis révén tegye elérhetővé az odalátogatók számára.
A vállalkozások és a termékskála bővülése, valamint a szolgáltatások folyamatosan javuló minősége nemcsak az ott élők mindennapjait könnyíti meg munkahelyet, biztos megélhetést ígérve, hanem egyre nagyobb számban vonzza a turistákat, mindenekelőtt természetesen a magyarországiakat e varázslatos vidékre. Bár a székely termékek magyarországi értékesítése még nem zökkenőmentes, hiszen a kézművestermékek nehezen illeszkednek a hipermarketek termékválasztékába, a kereskedelemben kiaknázatlan lehetőségek rejlenek.
Gondoljunk csak arra, milyen előrelépést jelentene, ha a székelytermék-feleslegként megmaradó áfonyát nem francia cégek vásárolnák fel, mi pedig nem Kanadából importálnánk, és a Hargitáról leszáguldozó, fával megrakodott kamionok nem külföldi multicégeknek szállítanák a biztos nyersanyagforrást, hanem székely vagy magyar tőkével megépült, helyes – elterjedt szóval élve: fenntartható – erőforrás-gazdálkodást folytató faipari cégeket juttatnának jó minőségű alapanyaghoz.
A teendők számosak, de apró lépésekkel mindannyian támogathatjuk a székelyek gazdasági törekvéseit. Hazai fogyasztóként elegendő, ha egyszerűen előnyben részesítjük termékeiket a más, versenyző külföldi áruféleséggel szemben, legalább amikor Székelyföldön tartózkodunk. Ha csak a tejtermékeket tekintjük, azok vetekszenek a legtöbb alpesi áruval, de se szeri, se száma az élelmiszeripari ínyencségeknek és más, székely hagyományokon alapuló hungarikumoknak.
Bőráruk, viseletek, különböző, mézből és sóból készült termékek, fafaragványok és fazekasáruk – hogy csak néhányat említsünk – is magas szintű kézműiparról tanúskodnak, egyedi fogyasztói igények kiszolgálására alkalmasak. Termelőként pedig a hazai multik, a kiskereskedelmi láncok, benzinkúthálózatok azzal támogathatják a székely áruféleségek elterjedését, ha a működési területükön országtól függetlenül, jelenlegi gyakorlatuktól eltérően, polcaikon értékesítési lehetőséget biztosítanak a magyar termékekkel együtt a védjeggyel ellátott székely termékeknek is.
A székely önrendelkezési törekvések már a diktatúra bukását követően szárnyra kaptak, az autonómia kivívása és nemzetközi elismerése azonban még várat magára. Egy gazdaságilag megerősödött Székelyföldet ennek ellenére nem lehet majd figyelmen kívül hagyni. Az egyre önállósodó régió pedig nemzetpolitikai törekvéseink egyik gazdasági és politikai tartópillérévé válhat, ahogy ezt a szerepet eszmei tekintetben Székelyföld már évek óta betölti a magyarság életében.
Szerző: Novák Zsuzsanna (közgazdász)
Forrás: magyaridok.hu
2017.02.20.