Ki kell iktatni az államközi tárgyalásokból Székelyföld területi autonómiájának a kérdését, mert az önrendelkezés eme fajtája Romániában nem létezhet, jelentette ki Traian Băsescu volt államfő a határon túli románok szabadegyetemén, Marosfőn. A teljesség kedvéért pedig azt is hozzáfűzte, Kovászna és Hargita megyék gazdasági lemaradásáért a területi autonómia követelése, illetve az ebből fakadó etnikai feszültség okolható.
Nem lehet, és nem szabad szó nélkül hagyni az ilyen és hasonló erőfitogtató, illetve hamis tartalmú megállapításokat, mert egy olyan történelmi pillanatban, amikor minden irányból a létünkre törnek, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ismét félrevezessenek, és megosszanak bennünket. Éppen ezért tudatosítani kell mindenkiben, hogy amíg természeti adottságainkkal, saját erőforrásainkkal és jövedelmeinkkel nem mi rendelkezünk, addig nincs gazdasági fellendülés, s tájainkon az életszínvonal emelkedése csak hiú ábránd marad.
De ez is a cél, hiszen a Bukarestben regnáló román hatalom már Erdély megkaparintásának pillanatában eldöntötte, hogy egyszer s mindenkorra megszabadul az itteni magyarságtól. A két világháború között ezt a szándékát félelemkeltéssel és nemzeti elnyomással próbálta megvalósítani, a kommunizmusban az erdélyi városok nemzetiségi arculatát teljes mértékben átrajzoló betelepítésekkel, a demokráciának csúfolt időszakban pedig gazdasági ellehetetlenítésünkkel igyekszik ugyanezt elérni. A Székelyföldön ezért juttatták csődbe, és zárták be a jól működő létesítményeket, ezért tettek kezet természeti kincseinkre, és ezért tartják távol tőlünk a befektetőket. Ez az oka továbbá az alacsony béreknek és magas áraknak, az infrastruktúra elhanyagolt állapotának, és az állami szervek részéről minket napi rendszerességgel érő zaklatások is erre a törekvésre vezethetők vissza.
Odafent jól tudják ugyanis, hogy a megélhetési gondokkal küszködő, állandó jelleggel gáncsoskodásokba botló, másodrangú állampolgárként kezelt ember előbb-utóbb szülőföldje elhagyására kényszerül. Az viszont már rajtunk múlik, hogy belenyugszunk-e a nekünk szánt sorsba, vagy szembeszegülünk az elnyomókkal, és változtatunk rajta. Őseink a küzdelmet választották, és bízom abban, hogy bennünk is van annyi tartás, hogy ezt megtegyük.
Szerző: Bedő Zoltán
Forrás: hirmondo.ro
2015.08.17.