„Óriási kártyacsaták, vidám, hangos társaságok, dohányfüstös szalonok zöld posztóval borított kártyaasztalai, bűvészek szédítő trükkjei, jóslás, kártyavetés, hamiskártyások nagy csalásai, féktelen játékszenvedély, vagyonok elherdálása, az utolsó ruhadarab elvesztése… – mondta Gyöngyössy János mérnök-grafikus beszélgetésünk bevezetőjeként – És még mennyi jó és rossz dolog köthető a kártyához!”
Az „ördög bibliája” néven is emlegetett játékkártyák már közel hat évszázada ismeretesek Európában. Az idők során több változatban is elterjedt kártyatípusokból mi leginkább a magyar kártyát ismerjük és használjuk. Sokáig úgy tudtuk, hogy ez a kártyafajta a bécsi Piatnik kártyakészítő műhelyéből származik, de mára kiderült, hogy tulajdonképpen egy pesti kártyafestő, Schneider József alkotta meg a 1836-ban. Schneider tulajdonképpen a Schiller által 1804-ben írt, majd Kolozsváron 1827-ben elsőként bemutatott Tell Vilmos dráma szereplőit festette a kártya lapjaira. A királyok és az ászok rajzai nem eredeti elgondolás szerint készültek, hasonlók már korábbi kártyacsomagokban is előfordultak. A Schneider-kártya áttételesen emlékeztetett arra, hogy Magyarország idegen uralom alatt sínylődik, míg a svájciak már századokkal azelőtt kiűzték a Habsburgokat.
Nem kétséges tehát, hogyha a kártyafestő a magyar történelmi személyiségeket jeleníti meg, az akkori erős cenzúra soha nem engedte volna meg a pakli forgalmazását. Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy az általunk magyar kártyaként ismert játék lapjain olyan szereplők jelennek meg (Harras Rudolf, Reding Itell, Fürst Walter és mások), akiknek nem sok közük van a magyar történelemhez – tudtuk meg a továbbiakban Gyöngyössytől – mégis, a Tell-kártyát mindvégig a magunkénak tekintettük és annak ellenére, hogy megalkotása óta több átalakításon is átesett és néhány, területileg is elkülönült változata is kialakult, mi magyar kártyaként ismerjük és használjuk immár több mint másfél évszázada. Ezt a tényállást teszi hangsúlyosabbá az is, hogy 2013 óta december 29-e a Magyar Kártya napja.
– Honnan támadt az ötlet a Székely Kártya megalkotására?
– A Székely Kártya megalkotásának ötletét épp az adta, hogy amint láttuk, a magyar kártya alakjai nem, vagy csak áttételesen hozhatók kapcsolatba a magyarság történetével. Miért ne lehetne a székelységnek egy olyan kártyája, amelynek játékfunkciói megegyeznek a magyar kártyáéval, de képi világában egyértelműen a székelységhez köthető? – tettem fel a kérdést magamnak. Miért ne jelenhetnének meg a székelység történetének ismert, vagy éppen kevéssé ismert alakjai, a három székely rend képviselői a különböző lapokon? Fokozatosan merült föl előttem egy új lehetőség: anélkül, hogy új játékszabályokat alkotnánk, a kártya használatával a lapokon ábrázolt alakok kiléte akarva-akaratlanul lassan beszüremlik a tudatalattiba, majd idővel talán a tudatba is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a ma embere egyre kevesebbet olvas, sokkal inkább hajlandó a képi információt befogadni, mint az írott szövegeket. Ezt a tényt így akár el is lehet könyvelni, küzdeni is lehet ellene, de felfoghatjuk egy új lehetőségként is, amellyel élni lehet. Én ez utóbbi mellett döntöttem, és a csendes őszi estéken átgondolva az alkalmazandó stratégiát, 2013 karácsonyán hozzáfogtam a székely kártya megrajzolásához.
– Mi volt az alapelv? Induláskor mit vett figyelembe?
– Alapelvként fogalmaztam meg, hogy a kártyalapokon ábrázolt személyiségek, épített emlékek megválasztásánál a lehetőségekhez mérten, kiegyensúlyozott módon nyerjen teret a Székelyföld egésze. Az alsókon a parasztháborúk, felkelések, általában véve a hatalommal szembeszegülő nagyjainkból vonultattam fel négy személyiséget: a parasztvezér Dózsa Györgyöt, az 1562-es nagy székely felkelés egyik fővezérét, a Segesváron karóba húzatott pálfalvi Nagy Györgyöt, a Báthori István fejedelemmel 1572-ben szembeszegülő csíkszéki Andrássi Pétert valamint az 1764. évi madéfalvi ellenállás fő szervezőjét, a kalandos életű Zöld Péter plébánost. A felsőkön székely főemberek kaptak helyet. Itt látható Erdély egyetlen székely fejedelme, az Erdély mohácsaként is emlegetett Brassó melleti csatában 1603-ban elesett Székely Mózes, Bocskai fejedelem kancellárja, derzsi Petki János, a csíkszeredai Mikó-vár építtetője, egyben névadója, Mikó Ferenc, végül pedig a székely hadak generálisa, uzoni Béldi Pál, aki a sztambuli Héttoronyban végezte életét 1679-ben. A királyok sorát az országvédő szent király, I. László nyitja, aki halála után is évszázadokon keresztül vezérlő csillaga maradt ennek a harcra született nemzetnek. Majd a második országalapító, IV. Béla következik. Árpád házi királyaink sorát V. István és IV. (Kun) László zárják, mindketten elévülhetetlen érdemeket szereztek az aranyosszéki székelyek letelepítésében. Az ászok az alakok tekintetében a magyar kártyához képest alig változtak, három közülük a mai népi viseletet szemlélteti, a negyedik pedig egy tűznél melegedő XIX. századi székely vadászt ábrázol. A heteseken a székelyek három rendjének képviselői tűnnek fel, de megjelenik az erődítmények őrzésére rendelt vörös darabontok egy képviselője is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely nagyjai már markánsabban vannak jelen a mai köztudatban (Tuzson János a Nyerges tetői ellenállás nagyszerű tisztje, Gábor Áron ágyúöntő, tüzér őrnagy, a kökösi csata hőse és Gál Sándor tábornok, a székely hadosztály parancsnoka).
Kevésbé közismert gróf Mikes Kelemen ezredes, dandárparancsnok, Bem igen kedvelt tisztje, aki Nagyszeben ostrománál vesztette életét. A kilenceseken a székelység régi és újabb címere, az Aporok sasfészkének is nevezett torjai Bálványos-vár, valamint a varsági Tartód vára látható. A sorozat végül a tízeseken megjelenő marosvásárhelyi vártemplommal, a szárhegyi Lázár-kastéllyal valamint a Székely Támadt és a Székely Bánja várak rekonstrukciós rajzával zárul.
– Hogyan készült a kártya?
– Hosszú téli estéken magam válogattam ki a megfelelő forrásokat, amelyek alapján jó, vagy legalábbis elfogadható portrékat készíthettem az adott személyiségekről. Később minden átkerült számítógépre. A nyomdai előkészítést a székelyudvarhelyi DTP Stúdió végezte, a kivitelezés pedig egy kártyák gyártására is szakosodott külhoni vállalatnál történt.
Gyöngyössy János Székelyudvarhelyen született (1955), Bukarestben szerzett vegyészmérnöki képesítést, majd a Matricagyárban, később a Városi Kórházban dolgozott. Jelenleg Homoródkeményfalván él és alkot. A rendszerváltás előtt egyházi lapokban, a Művelődésben és a magyarországi Műemlékvédelemben jelentek meg írásai a székelyföldi erődített templomokról. Eddigi munkái közül fontos megemlíteni a kódex-betűkkel írt és hasonmás kiadásban megjelent Székely templomerődök című kötetet, amelyet saját felmérései alapján készült rajzaival együtt adott közre, ez a munka jelenleg a negyedik, bővített kiadásnál tart. Ennek a kötetnek a bevezető tanulmánya az Erdélyi Múzeum Egyesület Honismereti pályázatán első díjat nyert, a kötet rendhagyó kivitelezéséért pedig a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Debreczeni László emlékéremmel jutalmazta Gyöngyössyt.
A kötet nyomtatott változata, újabb rajzokkal és fotókkal kibővítve 1995-ben jelent meg Budapesten Székelyföldi vártemplomok címmel. Legutóbb a Székelység története című tankönyv illusztrátoraként került az érdeklődés homlokterébe. Jelenleg a kora középkori székelyföldi kővárak rekonstrukciós rajzain dolgozik, miközben felkérésre különböző régészeti feltárások eredményeit összegző rajzokat is készít. A jövőre nézve rengeteg terve van, izgalmasnál izgalmasabb elképzelések, s reméli, hogy megadatik számára a lehetőség, hogy ezeket, vagy legalább ezek jelentős részét valóra váltsa.
Szerző: Simó Márton
A kártya megvásárolható a Székelyhon webáruházában: Székely kártya – Székelyhon.ro
Forrás: szekelyhon.ro
2014.05.30.