A Székelyföldért Társaság elnökének, György-Mózes Árpádnak a Hősök terén elhangzott beszéde 2016. március 10-én.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1854 óta minden tavasszal a marosvásárhelyiek hol titokban, hol nyíltan – a politikai helyzettől függően - megemlékeztek az 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett székely vértanúkról, akik az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját kívánták újra fellobbantani. A nemzeti emlékezet megőrizte a „Makk-féle összeesküvésnek” nevezett mozgalom vezetőinek nevét: Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére 2012-től március 10. a székely szabadság napjává vált, az évente tartott megemlékezéseken a székely vértanúk halála az egységes Magyar Nemzet nemzetrészei összetartásának és a székelyföldi autonómia-követelés szimbólumává vált.
A székelyek szabadságvágya az évszázadok múlásával sem halványult. Azonban akárcsak a 19. század közepén, a szabadság utáni vágy a későbbiekben is áldozatokat követelt. Ha csak a jelenkort nézzük, demokratikus álca mögött visszaköszön a több mint másfél évszázaddal ezelőtti helyzet. 162 évvel a székely vértanúk áldozata után ismét Bach korszak van Erdélyben, a titkosszolgálat, rendőrség és a kiterjedt besúgói hálózat igyekszik börtönbe juttatni a hangadókat, a Bach huszárok demokráciát mímelve jogi köntösbe bújtatják az ítéleteiket, aminek ha nem is a fizikai megsemmisítés a célja, mint volt másfél évszázaddal ezelőtt, de egy lelki, pszichikai terror azok részére, akik népüknek jogaiért kiálltak. A székely elöljárók letartóztatása, támadás a székely nép, jelképei, a magyar nyelv ellen, amelynek tanúi lehetünk a sajtón keresztül, folyamata Székelyföld megtörési, beolvasztási kísérletének. A román kormányra jellemző módon a kifele történő kommunikáció úgy szól, hogy Romániában példaértékűen meg van oldva a nemzeti kisebbségek helyzete, a román államfő minap tett nyilatkozata szerint a Romániában élő kisebbségek pozitív diszkriminációban részesülnek. Mégis mindezen sérelmeket látva elképzelni sem szeretném, hogy mit jelentene a románok értelmezésében a negatív diszkrimináció.
Nyílt titok az a tény, hogy a román média (is) tele van a román titkosszolgálat által megbízott emberekkel, láthattuk azt az uszító hadjáratot, amit a terroristaváddal illetett székelyek letartóztatásakor műveltek, amely szerintem kimeríti egyben a román Btk. uszítással kapcsolatos (368. és 439.) paragrafusait, de sértik a magyar-román alapszerződés 14. pontját is. (A Szerződő Felek elősegítik az országaik eltérő etnikai, vallási, kulturális és nyelvi eredetű állampolgárai közötti tolerancia és megértés légkörét. Elítélik az idegengyűlölet, a faji, etnikai és vallási alapú gyűlölet, diszkrimináció és előítéletek mindenfajta megnyilvánulását, és hatékony intézkedéseket tesznek ezek bármiféle megnyilvánulásának megelőzésére. )
Vagy ott vannak a székely megyék élére helyezett prefektusok, akiknek feladatuk a békés együttélés biztosítása lenne, ehelyett csak az uszítást látni a részükről, azzal dicsekednek, hogy hány pert nyertek meg a magyar önkormányzatok ellen.
A román hatalomnak mindig útjában álltak azok az erdélyi magyar értelmiségiek, akik véleményformálóak voltak saját közösségükben. Az 1944–45-ös időszakban a román hatóságok állították össze azoknak az erdélyi szászoknak és magyaroknak listáját, akiket veszélyesnek tartottak, és akiket később a szovjet hatóság partizán tevékenység kialakulásának megelőzése céljából elhurcolt, így módosítva Erdély etnikai összetétele a románság javára. A listákat Bukarestben állították össze, szem előtt tartva az észak-erdélyi magyarság azon értelmiségi rétegét, aki az 1940–44 közötti időszakban politikai szerepet is vállalt. A cél tehát elsősorban az erdélyi magyarság megfélemlítése volt, hogy az tömegesen hagyja el Erdélyt. A korabeli román sajtó pedig ugyanúgy uszító hadjáratot folytatott a magyarok ellen, mint most.
Székelyföld gazdasági, infrastruktúrális leamortizálása a román hatalom érdeke. A szegénység ugyanis kiszolgáltatottságot és alárendeltséget eredményez, ha meg akad olyan vezető, aki ezt szóvá teszi, akkor arra lecsapnak. A fekete autók és a fekete maszkos emberek. És következnek a hosszúra nyúlt koncepciós perek, akárcsak az 50-es években. Van, aki nem bírja a pszichés nyomást, székely önkormányzati képviselők vonnak vissza Wass Albert utcanévadó kezdeményezést, polgármesterek mondanak le fellebbezési jogukról a magyar nyelvű községháza/városháza felirattal, székely zászlóval kapcsolatban. Lassan nem lesz olyan székely önkormányzati vezető, közéletet vállaló politikus, aki ki mer állni közösségéért, miközben Székelyföld gyarmatosítása, elrománosítása ugyanúgy folyik, mint 89 előtt, csak talán lassabban, fű alatt és más módszerekkel. Legújabb módszer a román bíróságok segítsége, az utóbbi időben indított perekben szinte kivétel nélkül alul maradtunk.
A székely virtusra viszont általában nem jellemző az önfeladás, ezt bizonyítottuk a történelem folyamán rengetegszer. Jogi, politikai lépésekkel próbálkozunk, még akkor is, ha tudjuk, Iustitia istennő Romániában román. Ritkán van alkalmunk örülni egy számunkra kedvező román bírósági döntésnek (habár ritka az ilyesmi, de előfordult már székely zászlóval, nemzeti himnusszal, magyar nyelvű felirattal kapcsolatban is ilyen), de vajon belegondolunk-e abba, hogy mennyi előkészítő munka, mennyi befektetett pénz, idő és energia van benne? Az ügynek elkötelezett emberek teszik a dolgukat, időt és energiát a sajátjukból áldoznak fel, de vajon hajlandóak vagyunk-e pénzzel támogatni az autonómia mozgalmat? Tavaly májusban az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesületével közösen létrehoztuk a Székelyföldi Autonómia Alapot, az eltelt közel 10 hónap alatt alig 40 olyan embert találtunk, akik hajlandó rendszeresen havi 1000-2000 forinttal támogatni az autonómia mozgalom költségeit. Ne higgye senki, aki magát a székely autonómia támogatójának nevezi, hogy az évi egy tüntetéssel, megemlékezéssel letudta a kötelezettségeit, az év további 364 napjára is kijutnak a tennivalók. A magyar sajtó méltatlanul elhallgatja ezt a kezdeményezést is, pedig havonta legalább 150 sajtóorgánumnak küldöm ki a beszámolót az Alap helyzetéről. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy jóval több ember tud a létezéséről, mint amennyi rendszeres havi befizető van. Tartsuk szem előtt, hogy amíg nem lesz egy olyan kritikus tömeg az autonómiamozgalom mellett, aki életét és vérét, persze képletesen értve nem adja az ügyért, amíg az emberek úgy érzik, hogy az évi egy megmozdulással letudták az azévi kötelességüket, eredményt elérni nem tud pár embert. Ezúton is kérek minden jelenlévőt, és ha a sajtó ingerküszöbét túllépjük, akkor rajtuk keresztül mindenkit, aki olvasni fog róla, hogy tájékozódjon a honlapunkon a részletekről és csatlakozzon a Székelyföldi Autonómia Alaphoz. Biztos sokak számára ismerős az a facebookon keringő fotó, hogy 1 doboz cigaretta árából mennyi élelmiszert lehet vásárolni. Nos mi sem kérünk többet, csak legalább havi 1000 forintos áldozatot a székely jogérvényesítés megalapozásához. Higgye el, közösségmentő lehet itt minden egyes forint.
És akkor ott van a másik kezdeményezésünk, amiről még szót szeretnék ejteni, ez is méltatlanul kevés nyilvánosságot kap a Székelyföldi Autonómia Alaphoz hasonlóan. Székelyföld létezésének tagadása Romániában mindennapossá vált, ez a szlogenje a román szélsőjobboldali pártnak, de még a román bíróság is erre hivatkozva nem jegyezte be azt az egyesületet, amelyik Székelyföld turizmusát akarta népszerűsíteni, mivel állításuk szerint nem létezik olyan területi egység, hogy Székelyföld. Itt most ezeknek az embereknek történelmi analfabetizmusára nem szeretnék kitérni.
Mindezek ellenére a Székelyföldért Társaság a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen 2014-ben az internet virtuális világában megjelentettük Székelyföldet. A Kaposvári Egyetem jóvoltából egyesületünk megkapta a sic.hu tartománynevet, ami 2014. májusától Székelyföld tartományneve lett, ingyenes levelezést, e-mailezést indítottunk rajta, illetve egyelőre ingyenessé tettük a honlap-nevek foglalását is, ami a .hu esetén 2 évre több, mint 4 ezer forint. Vagyis 2014 óta bárkinek lehet ingyenesen olyan sic.hu végződésű e-mail címe és honlapja, amely kifejezi székely származását vagy a székelyekkel való szolidaritását.
Biztatunk tehát mindenkit, hogy vegye ki részét a munkából vagy támogassa anyagilag azok munkáját, akik dolgoznának. Használják jelképeinket, ideértve a virtuális, internetes jelképeket is, hogy ne dörzsölhessék tenyerüket évtizedek múlva azoknak a leszármazottai, akik már most tagadják Székelyföld és a székelyek létezését.