Dálnoki Miklós Béla

1890. június 11-én született Budapesten, katonatiszt, politikus, miniszterelnök.

Székely nemesi (lófő) családból származott. 1907-ben a soproni honvéd főreáliskolában érettségizett, majd a Ludovika Akadémián folytatta katonai tanulmányait, 1910-ben huszár hadnaggyá avatták. 1919-ig csapatszolgálatot teljesített, az első világháborúban több fronton is szolgált. 1920-1921-ben elvégezte a vezérkari akadémiát, ezután honvédelmi minisztériumi, illetve csapatszolgálatot teljesített. 1929-ben vitézi címet kapott. 1929-1933-ban Horthy Miklós kormányzó katonai irodája főnökének helyettese, 1936-ig berlini katonai attasé volt, majd csapatszolgálatra került. 1940. március 1-jétől az akkor létrehozott I. gyorshadtest parancsnoka lett. További parancsnoki posztok betöltése után 1942. október végétől Horthy Miklós Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd, 1944. augusztus 1-jétől az 1. magyar hadsereg parancsnoka volt. Horthy 1944 október 15-én fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a hitleri Németországgal való szembefordulásra szánta el magát. Ennek lebonyolításával az 1. hadsereg parancsnokát, Dálnoki Miklós Bélát bízta meg néhány más katonai és civil személlyel együtt. A kiugrási kísérlet azonban, a nem megfelelő előkészítettség miatt megbukott. Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc nyilas vezető irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amelyet Horthy kénytelen volt jóváhagyni. Dálnoki Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után többedmagával átállt a szovjet csapatokhoz. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta, az 1945. november 15-i választásokig töltötte be ezt a posztot. Később a Magyar Függetlenségi Párt vezetője lett, majd politikailag elszigetelődött. 1948-ban halt meg.