Kiemelt híreink

Egyed Ákos: a székelység a magyarság részét képezi

A rendi székely nemzettől a modern magyar nemzetig

Bővebben:

Autonómia és identitás

Kik a székelyek? Erre a kérdésre keresve a választ, s megvilágítva más-más vetületeit, sokan fejezték ki aggodalmukat: a székelység a saját nemzeti önazonosság útját járva eltávolodhat a magyar nemzettől.

Bővebben:

Médiapartnereink

 

Main Menu

Támogatóink

1968. március 7-én született Csíkszeredában, hegymászó.

Első expedíciós hegymászására 1990-ben került sor az Elbruszon (5642 m). A következő években megmászta a Tien-san és a Pamír több csúcsát: az Usbát (4695 – 4710 m), a Han-Tengrit (6995 m), a Pobedát (7439 m), a Lenin-csúcsot (7134 m), a Korzsenyevszkaját (7106 m) és a Kommunizmus-csúcsot (7495 m). Mivel megmászta a volt Szovjetunió mind az öt 7000 m feletti csúcsát, megkapta a hópárduc címet.

Első nyolcezrese a Nanga Parbat (8126 m) volt 1999-ben, amelyet új útvonalon hódított meg. 2002-ben a Csomolungma második csúcstámadása oxigén használatával sikeres lett, ezzel első magyar állampolgárként elérte a csúcsot. Ettől az évtől csak hegymászásból élt.

2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája expedíciók sorozatot. Ennek keretében a következő években hat nyolcezrest mászott meg.

2010. január 2-án balesetet szenvedett a Magas-Tátrában. Erőss Zsolt mindkét lábát eltörte. Jobb lábát a nyílt, darabos törés várható szövődményei miatt és a korai rehabilitáció lehetősége érdekében január 10-én térd alatt amputálták.

2010 márciusában protézissel újra járni kezdett, júniusban pedig a hegymászáshoz is visszatért. Szeptember végén 7100 m magasra jutott fel a Cso-Oju expedíció keretében; a lavinaveszély miatt a csúcstámadást nem vállalták. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára (8516 m). 2012 októberében a MOB környezetvédelmi bizottságának tagja lett.

2013. május 20-án Kiss Péterrel együtt elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a feljutás túl sok időt (közel 24 órát) és energiát vett igénybe, és a két hegymászó nem tudott visszaereszkedni a 4. táborba. A csúcson, komoly védőfelszerelés nélkül eltöltött néhány nap után – az expedíció vezetője és több más hegymászó egybehangzó állítása szerint – már bizonyosnak volt tekinthető, hogy a hegymászó nincs életben. Végül május 22-én az expedíció vezetése – sikertelen keresést követően – eltűntnek nyilvánította őket.

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre

Képek

Kereső

Bejelentkezés