1895. június 3-án született Zetelakán, az erdélyi ferences rendi tartományfőnök, történész, író, a románia kommunista rezsimjének áldozata.
1911. augusztus 20-án lépett a szerzetes rendbe, 1918. június 1-jén pappá szentelték, majd Kolozsvárott később Szegeden továbbtanult és doktori fokozatot szerzett. Kolozsváron irányította a Szent Bonaventura nyomdát és könyvkötészetet, és felelős szerkesztője volt a Hírnök és a Katolikus Világ című folyóiratoknak. 1942-ben lett tartományfőnök és hat éven át, elhurcolásáig vezette a rendet. 1948-ban, Márton Áron püspökhöz hasonlóan dacolva az új kommunista rendszer elhatalmasodó egyházgyűlöletével, ő vezette a csíksomlyói búcsú körmenetét, amiért a hatalom emberei már állandóan zaklatták. 1951. augusztus 20-án, Szent István ünnepén, a romániai rendházakból összeszedték a szerzeteseket és Máriaradnára vitték őket. Fortunát atyával kivételesen keményen bántak, őt egy munkatáborba internáltáka készülő Duna-csatornához, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták a jogfosztottakat. Fortunát atya 19 hónap után tüdőgyulladást kapott, magatehetetlen beteggé vált, de beszámolók szerint még ekkor is bántalmazták, az ütlegelésekbe halt bele. Zetelaka, szülőfaluja temetőjében szülei sírjánál csak egy emléktábla őrzi emlékét, mivel sírja ismeretlen.