Ha Marosvásárhelyre figyel a világ

Ha nem 2014-ben, egy magát demokratikus jogállamnak nevező országban történne, és nem velünk packáznának, akár meg is mosolyoghatnánk, milyen kétségbeesett reakciókat vált ki a hatóságok részéről egy jó előre bejelentett ünnepi megemlékezés és tiltakozó felvonulás, miként tiltanák a véleménynyilvánítás eme, szerte a világban megszokottnak tekintett formáját.

Annál is inkább csodálkozhatunk, mert tavaly már megbizonyosodhattak: civilizált, békés, méltóságteljes rendezvényről van szó.

De mivel mindez 25 évvel a rendszerváltás után történik egy európai uniós tagállamban, és mivel a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását, a gyülekezési jog megsértését egy egész közösségnek – az erdélyi magyarságnak – kell elviselnie, inkább szomorúnak minősíthetjük a helyzetet, mely ugyanakkor igen hűen tükrözi, miként is állunk ma Romániában jogállamiság és európaiság dolgában. Mert a marosvásárhelyi polgármester felvonulást tiltó átirata, a prefektus kínos magyarázkodása, felelősséghárítása, a bukaresti hatalom következetes hallgatása, mind-mind azt jelzi: a posztkommunista hatalom erőfitogtatásával, az államhatalmi szintekről gerjesztett nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásokkal újra és újra meg kell harcolnunk.

És mert eme küzdelemhez elszántságra, egységes fellépésre, bölcsességre egyaránt szükségünk lesz, meg kell próbálnunk előnyt kovácsolni a hátrányból, és minden eszközzel, minden fórumon itthon és a nagyvilágban mutassuk fel: nem csupán a magyarok jogfosztásában jár élen a román állam, hanem alapvető emberi jogokat is korlátoz. Ezért is oly fontosak azok a szimpátiatüntetések, amelyeket Budapesten és a világ több államában a román nagykövetségek előtt szerveznek a székelyföldi autonómiatörekvéseket támogatók – és ezért oly fontos az is, hogy Marosvásárhelyen minél többen legyünk.

Hadd lássa a világ, amikor Marosvásárhelyre figyel: elszánt e közösség, tudja, mit akar, és tagjait nem lehet megfélemlíteni – és hadd lássák azt is, hogy küzdelme békés, ünnepe méltóságteljes. Akkor is, ha az úton nem, csak a járdán szabad vonulnunk.

Azerző: Farcádi Botond

Forrás: 3szek.ro

2014.03.10.