Üdvözöljük Klaus Iohannis államfő székelyföldi hivatalos látogatásán tett ígéretét, amely több éves áldatlan kísérlet után végre elindíthatja a székelyföldi magyar közösség és a Román állam képviselői közötti párbeszédet Székelyföld jogállásáról.
Ebben a folyamatban a román államfőnek – alkotmányos kötelezettségeiből fakadóan – közvetítő szerepe van.
Mindazonáltal emlékeztetjük az államfőt, hogy a kölcsönös bizalom mellett a párbeszéd alapjául csakis a közösségek akarata, a nemzetközi jog alapján vállalat kötelezettségek, valamint az európai gyakorlat szolgálhat.
E tekintetben emlékeztetünk arra, hogy Székelyföld sajátos státuszáról, területi autonómiájáról az etnikai jelleg figyelembe vétele nélkül nem lehet párbeszédet folytatni, hiszen a régió egyik legfontosabb ismérve, ami megkülönbözteti Románia más régióitól éppen az a tény, hogy az őshonos magyar közösség számbeli többséget alkot.
Az etnikai jellegen túl a közösség által szorgalmazott autonómia természetesen egy sor történelmi, kulturális, földrajzi és gazdasági sajtosságot is szem előtt tart.
Ugyanakkor – és erre már több alkalommal felhívtuk a figyelmet –, téves az a megközelítés, hogy a nemzetközi ajánlások, mint például az Európa Tanács (ET) ajánlásaiban megfogalmazott elvek nem kötelező érvényűek. Románia ugyanis az ET tagsága pillanatában kötelezettséget vállalt arra, hogy gyakorlatba ülteti annak határozatait, ugyanakkor ratifikált, tehát saját jogrendjébe illesztett egy sor, a nemzeti közösségeket érintő jogi normát, mint például a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, vagy a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, vagy a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája.
Nemzetközi kötelezettségvállalásait – magyar vonatkozásban pedig – a Magyarország és Románia között megkötött, A megértésre, együttműködésre és jó szomszédságra vonatkozó szerződés is rögzítette. A dokumentumok mindenike tartalmazza, iletve megerősíti az ET 1201/1993 számú ajánlás 11. cikkét, amely a mi autonómiatörekvésünk szempontjából releváns, és amely kimondja: „Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek az állam nemzeti törvénykezésével összhangban.”
Székelyföldi látogatásán az Ön által említett három politikai kérdés – a decentralizáció, a regionalizáció, valamint Székelyföld területi autonómiája – tehát szorosan összetartozik és egy körültekintő, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő közigazgatási átszervezés keretében az autonómia igény is megvalósítható. Bízunk abban, hogy az ilyen alapokra helyezett párbeszéd végre elindítja azt a régóta szorgalmazott folyamatot, amely – Románia érdekeit is figyelembe véve – törvényes garanciát biztosít a székelyföldi magyar közösség megmaradására.
Marosvásárhely, 2017. július 19.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke