Minden kisebbségnek a saját gondjaihoz igazított megoldásokra van szüksége – jelentette ki Daniel Alfreider, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) ladin nemzetiségű dél-tiroli alelnöke. Mint mondta, az autonómia legfontosabb célja egy olyan rendszer létrehozása volt Dél-Tirolban, amelyben békésen megfér egymás mellett a német, az olasz és a ladin közösség.
– Dél-tiroliként hogyan látja az erdélyi magyar közösség gondjait, milyen benyomásokat szerzett az elmúlt szombaton Kolozsváron véget ért FUEN-kongresszus néhány napja alatt?
– Először is el kell mondanom, hogy nagyon lenyűgözött az itteni vendégszeretet. Ahogy azt szokták mondani, olyan volt, mintha hazajöttünk volna, mert otthon vagyunk Európában. Természetesen láttuk, hogy vannak gondok, amelyeket különösen ebben a régióban önöknek meg kell és meg is fognak oldani.
Történelmi pillanat volt, hogy amikor ideértünk, láttuk Kolozsvár első háromnyelvű helységnévtábláját. Szükséges mindennap egy kis lépéssel tovább haladni. Szerintem elég jó munkát végeznek itt önök ebből a szempontból.
– Sokat beszélünk Erdélyben a dél-tiroli autonómiamodellről, gondolja, hogy alkalmazni tudnánk azt Romániában is?
– Azt gondolom, hogy minden esetben személyre szabott megoldásra van szükség, mert a kisebbségeknek a saját gondjaikhoz igazított megoldásokra van szükségük. Nekünk Dél-Tirolban hetven évre volt szükségünk ahhoz, hogy elérjük az autonómiát. Minden évben, minden nap folyamatosan törekedtünk kifejleszteni.
Ha több hatáskört, nagyobb felelősséget tudsz biztosítani a régióknak, amelyben a területi autonómia is benne van, akkor az lehetővé teszi, hogy az emberek keményebben dolgozzanak, és gyorsabb fejlődést érjenek el. Jó megoldás ez számos kisebbség esetében, beleértve az önök helyzetét is. Persze lépésről lépésre kell bevezetni, mert a teljes társadalomnak együtt kell fejlődnie ezzel a gondolattal.
– Mennyire volt nehéz önöknek elfogadtatni az autonómiaigényüket az olasz kormánnyal?
– Nézze, hetvenéves történelme van a mi autonómiánknak, ebben az időszakban voltak olyan évek, amikor nagyon nehezen tudtunk együttműködni az olasz kormánnyal, sőt a dél-tiroli különböző nemzeti közösségek hétköznapi egymás mellett élése sem volt problémamentes. Az autonómia legfontosabb célja az volt, hogy olyan rendszert hozzunk létre Dél-Tirolban, amelyben békésen megfért egymás mellett a német, az olasz és a ladin közösség.
A békés egymás mellett élés lehetőségét teremtette meg számunkra az autonómia. És ez ma példaértékű Európában. Ma nagyon jó viszonyt ápolunk az olasz kormánnyal. Főleg azért, mert arra törekedünk, hogy együtt dolgozzunk. Még azt is megértették, hogy az autonómia, amely nem jelent szeparatizmust, az a többségi nemzet számára is előnyös. Mert mi magunk is sok jó eredményt értünk el. Azt gondolom, el kell mondanunk az Európai Unió tagállamainak, hogy az autonómiának pozitív hozadéka van a tagállamok számára is.
– Milyen érvekkel lehet elmagyarázni a többségi hatalomnak, hogy az autonómia nem szegregációt jelent, hogy egyáltalán nem akar kiszakadni az országból egy önrendelkezést kérő régió? Mindezt úgy, hogy hatékony is legyen az érvelésünk.
– Általában a gondok abból adódnak, ha nem sikerül tisztázni az autonómia fogalmát. Akik nem tudják, hogy az autonómia elsősorban több felelősséget jelent, azok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a szeparatizmussal azonosítják a fogalmat. De ez egy hatalmas nagy hiba. Nekünk még saját népünknek is állandóan el kell magyaráznunk, hogy az autonómia azt jelenti, hogy a közösségünk jóval nagyobb felelősséget vállal az államon belül. Ellenkező esetben, ha nem értjük meg, hogy mivel jár az autonómia, akkor valami más megoldást kell keresnünk.
– Valószínűleg a Minority SafePack polgári kezdeményezés napirendre kerüléséhez szükséges egymillió aláírás összegyűjtése nem okoz majd fejtőrést a FUEN szervezeteinek. Ismerve a nehézkes európai döntéshozatalt, mekkora esélyt lát arra, hogy végül valamennyi tagállamra nézve kötelező kisebbségvédelmi szabályozást fogadjon el az Európai Unió?
– A legfontosabb feladatunk az, hogy fogékonnyá, érdekeltté tudjuk tenni a tagállamokat a kezdeményezés iránt. Ha senki nem beszél erről a kérdésről, akkor ügyünk sincsen. Azt gondolom, hogy a Minority SafePack révén képesek leszünk arra, hogy olyan közös célt tűzzünk ki magunk elé, amely nem ismer országhatárokat. Kisebbségben élünk, de azért élünk kisebbségben, mert léteznek országhatárok. A Minority SafePack pedig az első olyan kezdeményezés, amellyel mindnyájan ugyanazért a célért dolgozunk.
Természetesen, ha közösen lépünk, akkor elegendő erőnk lesz ahhoz, hogy ne csak kisebbség maradjunk, hanem az európai projektnek köszönhetően a többséggel egyenrangúvá váljunk.
Hallatnunk kell a hangunkat az európai intézményekben. Az most a legfontosabb feladatunk, hogy ne csak várjuk ölbe tett kézzel, amíg összegyűlnek az aláírások, hanem már az azt követő időszakra koncentrálva próbáljuk meg kiharcolni, hogy legyen végre egy olyan eszköz a birtokunkban, amely valamennyi európai kisebbségnek a hasznára válik.
Ez viszont nagyon nehéz feladat. Meg vagyok győződve róla, hogy mi a FUEN-ben képesek leszünk arra, hogy összegezzük és bemutassuk a legjobb európai kisebbségvédelmi gyakorlatokat. Ez már azért is rendkívüli kihívás számunkra, mert az európai nemzeti kisebbségek különböznek egymástól, és nagyon nehéz olyan általános normákat találni, amelyek valamennyi kisebbség számára elfogadhatóak. De meg tudjuk találni azokat az eszközöket, amelyekkel kezelni tudjuk ezt a sokszínűséget. És nemcsak számunkra, hanem Európa egésze részére óriási kihívás, hogy mit kezdjen az öreg kontinens nemzetiségi sokszínűségével.
Szerző: Kiss Előd-Gergely
Forrás: kronika.ro
2017.05.24.