Címzettek:
Magyarország és Románia Kormánya
Magyarország és Románia Parlamentje
A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata
Az Országgyűlés román nemzetiségi szószólója
Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága
Románia Képviselőháza Emberjogi bizottságának a magyarság problémáival foglalkozó albizottsága
Tájékoztatásképpen kapja:
Az ENSZ Kisebbségi Főbiztosa
Az Európa Tanács Főtitkára
Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa
Alulírott civil szervezetek kérjük Románia parlamentjét és kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak (6,5%), mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a több mint 35 ezer főnyi (0,36%) román nemzetiségű magyar állampolgárnak a kulturális autonómia keretén belül.
Hivatkozási alapok:
- Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25., XXIX. cikk 1. és 2. bekezdés
- a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
- az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
- a 2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
- az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. tv.
- a 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
- az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 12. § (1) és (2) bekezdés
Felkérjük a magyarországi románok politikai képviselőit, hogy támasszák alá kérésünk jogosságát és legyenek partnerek a román kormánnyal történő párbeszéd kialakításában.
1. A román állam a területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el.
2. Az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban – mert ez egyelőre csak papíron érvényesül: legyenek magyarul beszélő alkalmazottak az ügyfélszolgálatokon, legyenek kétnyelvű űrlapok, stb., illetve az állam határozottan lépjen fel mindazok ellen (legyenek azok akár magas rangú állami tisztségviselők), akik ezen jogokat csorbítják, illetve a gyakorlásukat megakadályozzák. Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell.
3. Ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként, akik a törvényeknek ellentmondó ítéleteikkel hozzák hátrányos helyzetbe a Romániában élő magyarokat (pl. a mostanában futószalagon gyártott városháza-községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek, amelyek eltávolításra és nem cserére kötelezik az önkormányzatokat).
4. Szabadon használhassák nemzetiségi identitásuk és anyaországuk jelképeit (zászló, címer, himnusz) bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között. Mert amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig pl. a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán.
5. A hivatalosan is elismert nemzetiségekhez tartozók igényelhessék a születési, házassági és halotti anyakönyvi iratok, személyigazolvány, iskolai bizonyítványok két nyelven (amelyből az egyik az anyanyelvük) történő kiállítását.
6. A közhivatalokra érvényes anyanyelv használati küszöböt csökkentsék a jelenlegi 20-ról 10%-ra.
7. A magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politika, hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani.
Az itt felsorolt jogokkal azért rendelkeznek a román nemzetiségű magyar állampolgárok, mert Magyarország nekik kulturális autonómiát biztosított, azt a jogot, amit a román állam a demokratikus államberendezkedés közel 3 évtizede alatt a magyar nemzetiségű román állampolgáraitól megtagad.
2017. március 25.
György-Mózes Árpád, elnök, Székelyföldért Társaság
Csíki András, elnök, Erdélyt Járók Közhasznú Egyesülete
Tarnavölgyi László, elnök, Sárospataki Wass Albert Kör
Ferencz Vilmos, elnök, Budapesti Székely Kör
Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, elnök, Erdélyi Szövetség
Mogyorós Mihály, elnök, Siófok és Környéke Erdélyi Baráti Kör Közhasznú Egyesület
Pintye Tamás, elnök, Győri Erdélyi Kör
Bege Attila, elnök, Budakörnyéki Székely Kör
László Ferenc, elnök, Székely Kulturális Egyesület, Biatorbágy
Dr. Fülöp Csaba, elnök, Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, Kovászna
Puskás Imre, elnök, Székelykapu Baráti Társaság, Ócsa
Szennyessy László, elnök, Zürichi Magyar Egyesület
Vaski Gábor, elnök, Kanadai Magyarok Országos Szövetsége
Hahn-Seidl Alida, Hunnia Baráti Kör, Németország
Gáspár Antal, elnök, Erdélyi Magyarok és Székelyek Érdi Egyesülete
Szabó Adél, elnök, Kerepesi Székely Kör
Kisberk Balázs, elnök, Zsámbéki-medence és térsége Gazdakör
"Mit kíván a székely nemzet 2017-ben"
