Az autonómia nem alku tárgya, az autonómia jár - hangzott el a székely szabadság napján, pénteken Budapesten rendezett megmozduláson. György-Mózes Árpádnak, a megmozdulást szervező Székelyföldért Társaság elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Elnök úr, Ön szerint a romániai magyaroknak ugyanannyi jogot kell kapniuk, mint a magyarországi románságnak. Csakhogy a kettős mérce a teljes európai unióban napi gyakorlat. Mitől reméli, hogy a 15 milliós összmagyar közösség Erdélyben, sőt a Berecki-havasokon túl is ki tudja erőszakolni, helyre tudja állítani az azonos mércét?
- Az Európai Unió tagállami hatáskörben hagyta azt, hogy melyik ország milyen jogokat ad a területén élő kisebbségeknek, de azért van egy minimum, amire minden tagállam vállalkozott a csatlakozáskor, és vannak olyan egyéb kötelező érvényű nemzetközi dokumentumok ezzel kapcsolatban, amelyeket az államoknak be kell tartani. De Románia esetében ezt írhatnám akár feltételes módban is, mert van több olyan előírás, ami papíron megvan, azaz megvan a törvényi háttere, de a gyakorlatban nem működik (például forráshiány miatt). A román államnak nagyon jól kiépített lobbihálózata van, embereik mindenütt ott vannak, tudnak minden olyan kezdeményezésről, ami a kétszínű politikájukat leleplezné, és mivel a nyugati sajtó a román hírügynökségektől veszik át az ezzel kapcsolatos (kozmetikázott) információkat, könnyen megy részükről az egyoldalúan tájékozott nyugati politikusok meggyőzése. Ezen a téren is kellene nekünk erősíteni. Az ember igazságérzete is úgy gondolja, hogy a Romániában élő magyarságnak is járna annyi, mint Magyarországon élő románoknak, miközben létszámukban, számarányukban össze sem hasonlítható a két népesség (1,2 millió szemben a 35 ezerrel). Talán 1996 óta, amióta az RMDSZ-t koalíciós partnerként először bevették a román kormányba, orrba-szájba hangoztatott szlogen, hogy Romániában a kisebbségek kérdése példa értékűen meg van oldva. Aki ennek utánajár, mondjuk megnézi, hogy mi a helyzet ilyen téren Magyarországon, rádöbben, hogy mekkora hazugságot nyomat a román kommunikáció 20 éve úgy, hogy érdemben senki meg nem cáfolta, senki nem szembesítette őket és a nagyvilágot a valótlan állításukkal. A két ország kisebbségpolitikáját összehasonlítva egyenes gerinccel kijelenthetjük: Magyarország az, aki példa értékűen tiszteli a területén élő kisebbségeket, mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságba érezzék magukat. Magyarországon jelenleg a román nemzetiségű embereknek nincs félnivalójuk identitásuk nyílt felvállalásától, román nemzetiségi mivoltuk miatt nem célpontjai politikai támadásoknak, szándékos jogcsorbításnak, diszkriminációnak, gyűlöletbeszédnek, szélsőséges megnyilvánulásoknak; szabadon és zavartalanul ápolhatják nyelvüket, szokásaikat, kultúrájukat, kisebbségi vallásukat, kapcsolataikat Romániával, s minden problémától mentesen használhatják nemzetiségi identitásuk jelképeit is. Mindez viszont nem igaz a Romániában élő magyarok esetében. Azt, hogy a román nemzetiségű magyar állampolgárok biztonságban érzik magukat bizonyítja az, hogy míg 2001-ben 7.995-en vallották magukat román nemzetiségűnek, addig 10 évvel később már 35.641-en. A népszámlálás során a nemzetiséghez való tartozást önkéntes, szabad akaratból történő önbevallás alapján veszik számba, tehát a magukat román nemzetiségűnek vallók számának emelkedése a 2011. évi statisztikai adatokban arra utal, hogy nem tartják hátrányosnak magukra nézve román nemzetiségűnek lenni Magyarországon. És mivel az itteni csekély számú románságnak ez megadatott, reménykedünk abban, hogy partnereink lesznek a román kormánnyal történő kommunikáció kialakításában, ezért felkérjük a képviselőiket, hogy támasszák alá az általunk a Hősök terén 7 pontban megfogalmazott igazságokat, és segítsenek elérni a román kormánynál, hogy azok példát vegyenek Magyarországtól a kisebbségvédelmi intézkedések, jogszabályok területén.
- Szervezetük hétpontos követelésében szerepel, hogy Romániában is ismerjék el államalkotónak az őshonos nemzetiségeket, amelyek anyanyelvhasználata a gyakorlatban is valósuljon meg, és a bukaresti kormány folytasson párbeszédet a székelyek küldöttségével. Egy szélsőséges román politikus nemrég rögeszmének minősítette a székely autonómia ügyét. A budapesti demonstráció miként segítheti a román szélsőséget az európai eszmények megértéséhez, és azok követéséhez?
- A hétpontos kérésünk legelső pontja a legfájóbb valóság a román kormánynak. Ez érinti ugyanis a román alkotmány 1. cikkelyét, amelyre minduntalan hivatkoznak a románok a székely autonómia kapcsán: Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam. De az alkotmány nem egy megdönthetetlen dogma, ez csak egy kétharmados többséggel elfogadott alaptörvény, amit szintén kétharmaddal a realitásokhoz lehet alakítani. Ha a nemzetállam kifejezést úgy értelmezzük, hogy az adott ország területén csak egy nemzetiség él, akkor ez a kifejezés nem volt igaz már a két világháború között sem, amikor ezt a francia alkotmányból átvették, és nem igaz ez 100 évvel később sem, amikor az erőszakos elrománosítás, a németek, zsidók eladása ellenére Románia területén még mindig majdnem 20 nemzetiség él. Egy ország alaptörvényének a legelső cikkelyét lehet valótlanságokra építve megfogalmazni, de kérdés, meddig érdemes fenntartani azt? Magyarország megtisztelte a nemzetiségeit, államalkotó tényezőnek ismerte el őket és lám, nem dőlt össze a világ. Nem módosultak az országhatárok, a nemzetiségek pedig kezdik otthonosan érezni magukat. És ez jó mindenkinek.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Szervezetük miként kormányozza be a Székelyföldet ebbe a folyamatba, hogyan bátorítja a székely fiatalokat a székely kultúra sok évszázados kincseinek fölfedezésére?
- Egyesületünk Magyarország területén tevékenykedik, tagjai közt vannak a Budapest környéki székely körök vezetői, képviselői, ebből az is következik, hogy a tagságunknál sokkal szélesebb körbe eljut az üzenetünk. A székely körök pedig olyan hagyományőrző civil szervezetek, baráti társaságok (azaz nem feltétlenül jogi személyiség), ahol az otthonról hozott kultúra a szülőföld elhagyása után még nagyobb érzelmi töltettel bír. A székelyföldi fiatalokat szerencsére nem nekünk Budapestről kell megszólítanunk, mert Székelyföldön rengeteg olyan civil szervezet tevékenykedik, akiknek célja a hagyományok őrzése és tovább adása.
Forrás: preshaz.eu
2017. március 17.