Székely Szabadság Napja 2016 - Sárospatak

Tarnavölgyi Lászlónak, a Sárospataki Wass Albert Kör elnökének a Székely Szabadság Napján, 2016. március 10-én Sárospatakon elhangzott beszéde.

Tisztelt egybegyűltek!

Ma a Székely Szabadság Napja van, mely alkalmat ad arra, hogy ismételten kinyilvánítsuk szolidaritásunkat azokkal, akik nehéz harcukat vívják önrendelkezési jogaik elismertetéséért.

Bevezetésként engedjék meg, hogy pár szóban felelevenítsem e nap történetét. 1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Vértanúkat. Bágyi Török János tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak. A ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében. A Székely Szabadság Napja tehát valójában a Székely Vértanúk Emléknapja, s ez a nap az elmúlt években az autonómiaküzdelem legfontosabb napjává vált.

Mi sárospatakiak 2013. óta minden éven eljövünk ezen a napon ide a Wass Albert emlékkőhöz (most már a Wass Albert parkba), hogy támogatásunkról biztosítsuk székely nemzettestvéreinket törekvéseikben. Három évvel ezelőtt ezen a helyen az alábbiakat fogalmaztuk meg kiáltványunkban:

„Üdvözöljük és elfogadjuk a Székely Nemzeti Tanács indítványát, mely szerint ez a nap mostantól a Székely Szabadság Napja! Történelmi gyökereink ősidőktől fogva, mélyen összekapcsolnak bennünket. Közös emlékezéssel, együttes fellépéssel, összetartozásunk kifejezésével csatlakozunk székelyföldi nemzettestvéreinkhez.

Most – az autonómia évében különösen - minden eszközzel támogatjuk az egységes és oszthatatlan Székelyföld megőrzésére irányuló törekvéseket mindaddig, amíg el nem nyerik ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és lehetőségeket, amelyek megillették történelmének korábbi évszázadai alatt és amelyekkel napjainkban a nyugati demokráciák önálló etnikai, területi, közigazgatási, kulturális régiói rendelkeznek.”

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy azóta sem hagyott fel Románia vezetése a székelyekkel szemben ellenséges, Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait is sértő magatartásával. Marosvásárhely polgármestere (egy bizonyos Dorin Florea) minden évben megpróbálja elérni, hogy még a Székely Szabadság Napja rendezvényeit se lehessen megtartani, nemhogy az autonómia megadása lenne napirenden. Nem meglepő ez, hiszen ahogy az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban foglaltak, úgy az 1989-es fordulat utáni ígéretek is beváltatlanok maradtak.

Szinte hihetetlen, hogy a XXI. században egy európai uniós tagállam (mindenkori) kormánya nyílt hadjáratot folytat saját állampolgárai ellen, pusztán azért, mert azok a saját kisebbségi anyanyelvüket beszélik évezredes szülőföldjükön. Hol rendezvényeiket, hol szimbólumaikat (például zászlójukat) próbálják betiltani egészen nevetséges, mai jogállamhoz méltatlan indokokkal. A napokban pedig Tőkés László állami kitüntetését vonta vissza Iohannis államfő, amit még az 1989-es forradalomban játszott szerepéért kapott Basescu volt román elnöktől. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt kormányfő kezdeményezte még 2013-ban, mert Tőkés az erdélyi magyar kisebbség védelméért emelte fel a szavát. Sárospatak díszpolgára szerint „bújtatott formában tovább tart a ceausizmus. Nem tettem egyebet, csak kiálltam amellett, hogy egy kisebbséget az illetékes anyaország részesítsen védelemben, olyanképpen, ahogyan Ausztria védhatalmi státussal rendelkezett az olaszországi dél-tiroli osztrák kisebbség tekintetében” – idézte fel az EP-képviselő azt az álláspontját, amely miatt Bukarest méltatlannak találta a kitüntetésre.

Tőkés László úgy véli, hogy kitüntetésének megvonása beleilleszkedik abba az általános magyarellenes hangulatba, amely Romániában az elmúlt években erősödött meg. „Célpontokat keresnek a megfélemlítés céljával, és példát kívánnak statuálni azokkal, akik szólni mernek” – utalt a székelyföldi városok polgármesterei ellen indított eljárásokra. Az utóbbi időszak magyarellenes megnyilvánulásai nemrég közös nyilatkozat megtételére késztették a romániai magyar politikai elitet. Ebben az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselői együtt tiltakoznak az erdélyi magyar közösségben félelmet keltő politikai lépések ellen, valamint kifejezik összetartozásukat és szolidaritásukat, továbbá kinyilvánítják az autonómia szükségességét.

Az önmagát demokratikusnak tartó Románia nyilvánvalóan kettős mércével viszonyul állampolgáraihoz és az önkényuralmi rendszerekhez is. A fasiszta önkényuralmi szimbólumok használatát törvény tiltja keleti szomszédunknál, ezzel ellentétben a kommunista eszmék és jelképek kultusza ellen nem lépnek fel ilyen eréllyel. Nicolae Ceauşescu egykori kommunista pártfőtitkár-diktátor sírjánál háborítatlanul tarthatnak megemlékezéseket hívei, akik a néhai kondukátor közel két méter magas mellszobrában is gyönyörködhetnek annak szülőfalujában. Ezzel szemben egy magán területen, kulturális rendezvény keretében felállított Wass Albert szobor miatt büntető eljárást indítottak egy szovátai magyar nemzetiségű lakos ellen. Ugyanakkor a román szélsőségesek megfélemlítést célzó székelyföldi masírozgatásait rendre engedélyezik a hatóságok.

A két ország viszonyában régóta neuralgikus pont a romániai magyar kisebbség helyzete. S ha róluk van szó, Bukarest eszköztárából a cinizmus sem hiányzik. Erre példa egy múltheti diplomáciai pengeváltás. Orbán Viktor miniszterelnök március 1-én a nagyköveteknek tartott értekezletet, ahol értékelte a szomszédos országokkal kialakított kapcsolatokat is. Ekkor mondta azt, hogy „a jogállamiságért és a korrupció ellen folytatott harc Romániában valójában a magyar politikusok elleni hadjárat”. Erre reagálva a román külügyminisztérium azt válaszolta, hogy "Romániában, mint minden jogállamban az igazságszolgáltatás és a korrupció elleni harc pártatlan, és ennek eredményeit az európai intézmények is elismerik".

Itt tartunk jelenleg. A román adminisztráció közigazgatási terve a székelyföldi megyék elsorvasztását, illetve felszámolását vette célba. Szemmel láthatóan ebben nem zavarják a nemzetközi jog írott és íratlan szabályai, sem pedig az 1996-ban megkötött román-magyar alapszerződés. Utóbbiban ugyanis - 15. cikkely 9-es pontja – a szerződő felek azt vállalták, hogy tartózkodnak az asszimilációs politikától, továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatják a kisebbségek által lakott régiók lakosságának arányait, hogy ezzel korlátozzák ezen személyeknek a nemzetközi normákból eredő jogait és szabadságjogait. Sajnos, a román hatóságok szinte heti rendszerességgel rombolják le az ottani magyar kulturális értékeket és tiporják lábbal az olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz, valamint a nemzeti identitáshoz fűződő jogok. S ezen közben Brüsszel „fontosabb” kérdésekkel van elfoglalva, például az idegen kultúrából érkező illegális bevándorlók (köztük potenciális terroristák) kötelező tagállami szétosztásával.

A történelemből azonban jól tudjuk, hogy a székely nép szívós fajta és szabadságvágyát a legsötétebb önkényuralmak sem képesek elfojtani. Nincs ez másképp most sem és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, valamint Maros megye prefektusa minden jogi csűrés-csavarása és (burkolt) fenyegetése ellenére a székelyek idén is megtartják felvonulásukat, jelentette ki Izsák Balázs. A Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy a résztvevők a székely vértanúk postaréti emlékművénél tartanak megemlékezést, majd menetoszlopban vonulnak a város főteréig, ahol a prefektus hivatala előtt tüntetnek, Székelyföld területi autonómiáját követelve.

Ezt tesszük itt mi is, kinyilvánítva támogatásunkat, mert meggyőződésünk, hogy az elérendő cél, az autonóm székelyföldi régió létrejötte megfelel a szubszidiaritás európai elvének, amelyet több Európa tanácsi dokumentum is kifejez és az Európai Unió számos országában működik. Támogatjuk a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségeknek az európai gyakorlattal összhangban lévő autonómiatörekvéseit, így Székelyföldét is. Valljuk, hogy ami megilleti – például – Olaszországban Dél-Tirol német nyelvű közösségét, az megilleti Romániában Székelyföld magyar nyelvű lakosságát is.

A székelyek sem lehetnek másodrendű, jogfosztott polgárai sem Romániának, sem Európának.

Minden népnek joga van az önrendelkezésre és határozottan követeljük, hogy a székelyeknek ezt a jogát az önmagát XXI. századi demokratikus jogállamnak tartó Románia végre ismerje el!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Tarnavölgyi László

elnök

Sárospataki Wass Albert Kör

Sárospatak, 2016. március 10.

 

 

 


Nyomtatás   E-mail

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK